AZ ÍRISZDIAGNOSZTIKA LÉNYEGE
Az íriszdiagnosztika egy kiegészítő, bajmegállapító módszer. Az eljárás a szivárványhártya, illetve közvetlen környezetének morfológiai (alaktani) jeleiből következtetni enged a szervezet egészének, adott pillanatban lévő állapotára. A szem kb. 3 - 5 éves korra alakul ki teljesen. Az írisz megmutatja a genetikailag öröklött szervgyengeségeket, amelyek úgy energetikai, mint funkcionális működésüket tükrözi. Ezek a szervgyengeségek - a szervezet egészét tekintve - a teljes élethossz során az ún. "gyenge láncszemek", ezeknél a szerveknél áll fenn a legnagyobb lehetősége annak, hogy megbetegedhetnek. Mivel az írisz az egyetlen hely az emberi testen, ahol kötőszövet látható, valamint a szemnek bőséges, minden szervvel kapcsolatban álló idegi, keringési és energetikai hálózata van, ezért bárhol a szervezetben valamilyen elváltozás, mérgeződés, lerakódás történik, az különféle elszíneződések és alakzatok formájában megjelennek az íriszen. Mód van tehát, a lezajlott és várható betegségek felvázolására (ez azonban nem mindig fedheti az aktuális panaszokat). Igen gyakran nem lehet teljes biztonsággal megmondani a hagyományos képalkotó eljárással igazolt betegségeket, pl. kövesség, vagy akár rák egyértelmű fennállását. Csak egyfajta gyanút lehet bizonyosan állítani.